csütörtök, április 01, 2010

Anyám...

ANYÁM…

Telkibánya… 1940 05 07
Az évszám azért is fontos, mert a II világégés is erre a dátumra esik…
Anyám apja ott, a háborúban a Donnál tűnt el.
Gergye Győző… én a Viktor nevet ‘’Tőle’’ kaptam, örököltem…
Azóta sem tudok róla többet és talán a lánya sem tudott, mert nem mesélt, nem volt mit az apjáról… csak azt, hogy nem jött Haza…

Telkibánya…
Nekem sok nyári szünetes emlékem van innen… Nénje, Ó Papa, mert megadatott, hogy Őt is ismerjem, és Ő volt a minta Anyám számára is…
Amikor is a családfát állítottam össze, Anyu sokat mesélt HARTEL Nagypapáról…
A névadó, a mintaadó, akinek a nevét ma is tisztelettel és büszkén ’’viseljük, használjuk’’…
Sok történet helyszíne mind nekem mind Apámnak…
Nekem a gyerekkori csínyek, balesetek, kirándulások, gyerekszerelmek, állatok etetése-gondozása, hordókészítés, szilvaszedés, szőlőbe járás, boltabbajárás, pecázás a patakban majd a víztározóban… és a református templomba járás minden vasárnap…

Telkibánya…
Minden egyes nyáron visszaköszöntek azok a történetek, hogy Apám pesti ’’gyerek’’ létére milyen keményen dolgozott, aratásnál, cséplésnél, amikor udvarolt a vidéki kislánynak…
Erről sok képet is láttam, tehát biztos igaz…
Nagy szerelem lehetett…
1960 szeptemberében volt a házasság…
Erre én valamiért nem emlékszem…
Sajnos az Aranylakodalmat, az 50 évet nem töltötte ki, de szerintem megpróbálták bearanyozni egymás életét… ezt döntse el ki-ki maga!
Ennél szebbet nem kívánhat senki az életben… Ők joggal mondhatják, mondhatták volna el, hogy a fogadalmat betartották, azaz JÓBAN ROSZBAN voltak egymás partnerei, társai…


Nekem, az Anyám iskolás évei kimaradtak, de azt hiszem ez természetes…

Nyomdászként…

A Franklin nyomda, ahol- korát megelőzve egy női igazgatónő – mellett, üzemvezetője volt, az ofszet részlegnek… a nyomógépeknél pedig Öccse is mellé került, az osztályra és nem hoztak szégyent egymásra…
Sok férfit már akkor zsebre tettek, munkabírásban, kreativitásban, és azért nem utolsó sorban TUDÁSBAN…
Itt még nekem is kijutott a nyári gyakorlatból…
A szedő részlegben dolgoztam… kötelező nem volt, de erős családi ’’ráhatás’’ segített meghozni ezt a döntésemet…
Nem bántam meg, mert a havi fizetésemből egy versenykerékpárt tudtam venni…természetesen azért a szüleim is besegítettek még egy hangyányit… na jó majdnem a felét ők állták…

A vállalkozó …
Talán középiskolás, másodikos lehettem, amikor feladva a biztosat, a biztos fizetést, egzisztenciát, nem kis bátorságról, egyesek úgy vélték, felelőtlenségről tanúbizonyságot téve otthagyta az állami állást, fizetést és úgy döntött, döntöttek apámmal, hogy megpróbálják az egyéni megméretetést és önállóvá vállnak, azaz maszekok lesznek…

Filmnyomás…
Egy garázs… de profin berendezve és felszerelve… honnan volt hozzá tudás, pénz, akarat…
Profin dolgozott anyám és mindig egyedül… bár sokat voltam vele de Ö mindig, mindent egyedül tudott professzionális szinten csinálni…
Még a segítségben sem tudtunk lépést tartani vele…
Apám maradt az állami szektorban, mint mondták ő a biztonsági kapocs…
Anyám mindig három lépésre előre gondolkodott… de jó lett volna ezt elsajátítani, de erre születni kell…



Vásározás…
Amit készített annak piacot is kellett találni…
Erre is volt megoldása, vásározni ment, mentünk…
Mentem én is, apám is… Siófok, Vác, Debrecen, Szaeged, és már nem is tudom, hogy hova…sok máig tartó ismeretség barátság bölcsöje…
Keltünk hajnalban 2 kor 3 kor… én nagyon utáltam…
Az iskolai szünetekben is vele ’’kellett’’ mennem…
Az érettségi bankettem után, hajnalban egy osztálytársunk lakásáról indultam Vele Mosonmagyaróvárra pólóért, alapanyagért… természetesen én nem voltam teljesen magamnál így csak a jelenlétemmel támogattam Őt… szó szerint végigaludtam az utat…

A KÖZÉRT…
Egyszer csak Anyám úgy jött haza, hogy kinézett egy üzletet, a kis Büdöst…
Ezt valamikor élelmiszer üzletként tartották nyilván, de kis büdös volt a neve…
El tudjátok képzelni?... Szerintem nem…
Apámmal egymásra néztünk és felsikoltottunk…
Anyám azt mondta, az emberek mindig fognak enni, élelmiszert vásárolni…
Ez nem háromlépésnyi előre tekintés volt…
Licitáltunk, illetve Anyám licitált az üzletre… milliókat kockáztatott, kockáztatott (?)

MEGCSINÁLTA A HARTELT…

És még ami jellemző rá, még most is dolgozik itt olyan ember aki vele kezdett…
Mikor is volt ez 1990 december… 20 év… felnőtt lett a Hartel is, már el lehet engedni a kezét…
Kicsit azért átalakult a kis büdös… most már nem csak élelmiszer…
de ezt ti is, mint ahogy mindenki tudja…
Fitness, sportfogadás, zöldséges…
Még a piac is nehezen tudta a lépést tartani Anyám elképzeléseivel…





JOLIKA…
Az üzletasszonyt hívták így?...
inkább azt a nőt, asszonyt , anyát, feleséget, aki hétköznapi emberként vezette az üzletet, kereskedett…

Mestere volt az árubeszerzésnek, alkunak, áruismeretnek, számoknak…
Aki jött és próbált eladni valamit soha nem távozott csalódottan, még ha nem is vett tőle semmit…de a reményt mindenkiben éltette, és ébren tartotta…
Senkit nem bántott meg, szerinte az idő sok mindent megold majd …
Ebben is, mint annyi sok mindenben, igaza volt …
Még azokat is mosolyogva küldte el, akik nem tisztességes szándékkal jöttek be hozzá…
Kollégái, a fiatalok még inkább, Anyjukként szerették, tisztelték… és Ö is kötelességének érezte, hogy segítse, támogassa őket az életük fontos eseményeiben… lakáskeresés, esküvő, babaszületés…
Nagyon sok ’’testvérem’’ lett így az évek során…
Szinte csak szeretet kapott vissza mindenkitől, mert hitvallása volt,
hogy amit adsz, azt kapod vissza a sorstól…