tudom már... rájöttem hogy érzem magam...
mint 18 talán 19 éves koromban, amikor apámék trabanjtjával elkezdtem a Pávichék szörállatait árulni...
rég volt, talán igaz se volt...
igazándiból azért ültem le irni, mert rájöttem, hogy ez az én életem..., a kereskedelem, amikor is eladom (?), nem is eladom, hanem kiszolgálom a vásárlókat...
szóval a kocsit bepakoltam, leülök vacsorázni és megyek szunyálni, mert korán lesz a reggel 4 óra...

csütörtöki piac

hajrá...
összejött egy hétköznapi meló is.
milyen furcsa, ahogy az elöbb olvastam egy másik blogot, arról irnak hogy milyen jó a pihenésre készülni...
én meg a munkát hajszolom most nagyon.
de ez van, és még sikerélményem is van vele...
szóval Klagenfurt... csütörtök hajnalban kell ott lennem, 6 óra 30-kor...
na jó az nem olyan hajnal de tölünk 130 km re va és nekem el kell indulnom már fél ötkor...
kicsit sajnáltatom magam de azért nagyon várom...
most erőt kell gyüjtenem, hogy a kocsit összepakoljam.
az eddigiekkel elnetétben , fogalmam sincs hogy mit és hogy fogok ott csinálni megérkezéskor... na jó azért elképzelésem van , de olyan furcsa érzés, talán bizonytalanságnak hivnám???
bár tudom hogy jó lesz...
itt fogok árulni...

ismét egy munkás hétvége...
valahogy ez nem volt (anyagilag) olyan nagyon ütös.
de azért panaszra semmi ok.
hogy egy blogszerzöt idézzek ...azért nekem sem rossz!...
pénteken egy gyors de jó ebéd után mentem a délutáni piacomra, persze megint elfelejtve hogy csúcsforgalom van még itt is ...
naná hogy késésben voltam, de azért időben , mindeig időben , ott voltam a helyemen,
na nem pontosan a helyemen, de azért nem messze tőle...
ez az egész hétvége a helyekről, helycserékről szólt, mert egyik nap sem a megszokott placcomra álltam... részben az élet hozta, részben én változtattam tudatosan...
a pénteki piaci nap a szokásos volt, de elötte de kint voltunk seiersbergben üzlethelyiséget keresni, nézni,
nem voltunk elájulva a forgalomtól, de... a szombati újboli látogatásom, Márkkal rácáfolt minden kétségemre...
szombaton a masodszori megjelenésem a köflacher gassei flohn, öt perces fejtörést okozott, mert csak két árus volt kint...
rövid gondolkodás után az augasse felé vettem az irányt és nem is bántam meg a döntést...
szép napsütéses idő volt, és forgalmam is elfogadhatónak tünt...
Brigi fantasztikus ebéddel várt, turos csúsza, ez után vettük nyakunka a várost Márkkal.
vasárnap hallotak napja ! , nekem munkával...
azért sokat gondolok a már eltávozott családtagjaimra, barátaimra, ismeröseimre...
elöször mindig a Kiss nagyszülök jutnak ezsembe... mama, papa..
bizony elég sok idöt, nyarat, telet, tavaszt, szünidöt töltöttem VELÜK...
azt hiszem azért ma este gyújtunk egy pár mécsest a halottainkért...