tudom már... rájöttem hogy érzem magam...
mint 18 talán 19 éves koromban, amikor apámék trabanjtjával elkezdtem a Pávichék szörállatait árulni...
rég volt, talán igaz se volt...
igazándiból azért ültem le irni, mert rájöttem, hogy ez az én életem..., a kereskedelem, amikor is eladom (?), nem is eladom, hanem kiszolgálom a vásárlókat...
szóval a kocsit bepakoltam, leülök vacsorázni és megyek szunyálni, mert korán lesz a reggel 4 óra...
szerda, november 04, 2009
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése