mondtam hogy hanyag és lusta vagyok...

szóval ismét itt... vagy ezt már irtam egyszer, akkor bocsi...

talán nem idörendben de akkor lássuk mi is történt velem a nagyvilág egy kis szegletében...

mult szerdán ismét probálkoztam a klagenfurti Waidmanssdorf piacon
mint mondjak ... maradandó élményt okozott... azóte nem is megyek

a forgalmam abbol állt, hogy a szomszéd, sült csirkét árusitó hölgy vett 2db kilós linzert, és igy lett valami forgalmam... legalább az 5 eurós helypénzt ki tudtam fizetni...

ja, és eladtam 5 db 10 cm rekeszt, ami a másik oldali kollégának tetszett meg, és praktikusabbnak találta mint a sajátját... ujabb 6 euró bevétel... lehet hogy gondolkodnom kell az választék, és termékbővitésen...:)

a csirkés csaj ezután még egy kis ebédet is csomagolt nekem a friss sütésből... egy comb és egy mell...

isteni volt! a másik szomszéd, a szlovén süteményt áruló srác is adott 2 db szlovén specialitást, ami nagyon finom volt... legalábbis nekem bejött, de családnak túl sok volt benne a mazsola, mák, dió...

másnap a Benediktiner platz... hajnali 3 as kelés...

DE MEGÉRTE...még sok ilyen napot kivánok magunknak, csak ugy pörgött az idő...

pénteken nem dolgoztam, mert jött a Grazi magyar mikulás és oda mentünk családostul...

az ünnepség után pedig egy kicsit sürüre vettük a figurát, mert a család többi tagja szonbathelyre ment, ahol is találkoztak a kölykök a nagyszülökkel és mentek Magyarországra egy jo hosszú hétvégére, mert itt kedden ünnep van (Mária ...) és a hétföt megkapták iskolaszüneti napnak...

szombat...

elindultam az Augasse i piacra, de mivel csak egy elárusito volt és az idő is pocsék volt, otthagytam az egészet és elindultam haza...

mára egyébként is kirándulást szervezett Horváth Csaba, és mivel külön is felhivott engem, ugy döntöttem megyek...

bár ne tettem volna... estére mintha egy túlélő túrát csináltam volna végig , ugy el voltam fáradva...

Csaba, egyébként 65 éves és tavaly hatalmas balesete volt, kérdéses volt hogy egyáltalán fog e még járni... most meg itt megy elöttem, és iramot diktál...

ha nem ö lenne elöttem , isten uccse feladnám és haza mennék... persze nincs autóm, messze vagyunk gráztól és egyéb apró kellmetlenségek...

A hegy megmászása után, amikor is 500 m es szintkülönbséget győztünk le, (számomra mintha a himalája lett volna...) még tartogatott meglepetést számunkra Csaba...

Frohleiten , egy kis városka, esti fényei...

Utánna még egy kis meglepetés a Krampusz nézés...
de itt már mindenki feladta, mert nem jöttek időben a dögök, és igy hazamentünk...
Ja én még elmentem a hétvégi somlói galuska adagért amit a holnapi piacra karok vinni...

a hanyagság oka

Szóval ujra itt vagyok.

nem egy igazán bloggolo vagy naploiró stilusra vall , hogy ilyen hosszú ideig nem jelentkezem, nem irok semmit... de ilyen az élet és ilyen lusta vagyok én!

szóval a héten új munkahelyre leltem...

tudjátok én most keresem a munkalehetőséget...

bár ez most azzal járt hogy 3 napra itthagytam a családomat ebben a ''bünös'' városban, Grazban...

igen van egy kis áthallás benne... már akinek van fantáziája

szerda, a változatosság kedvéért azt hiszem 4 kor kelek...

Brigi is kel velem, mert igy elég fél óra a készülődéshez, reggelihez és igy el tudok indulni fél ötkor, Klagenfurt felé...

kényelmes tempó 6 ra ott is vagyok.

Az autócskám a KICSIKE nagyon jól viselkedik...

az előzmény az , hogy kedden amikor Mo raa kellet mennem áruért akkor töbször is leállt menet közben a motorja...

de ezt csak akko csinálja ha KELET felé veszem az irányt vagy az az uticél...

némi keleteurópai undora lehet szegénynek...

piac...

szerdán kicsit átrendezödtek a Waidmansdorfi piaci viszonyok és más helyre kerültem...

természetesen nem jobbra...

sokkal többen vannak már az árusok a standjukkal, látszik hogy itt is készülnek a karácsonyra...

nem volt tul erős nap bevétel szempontjából, de azért panszra semmi ok.

piac után szálláskeresés... nem egyszerü... ja elötte , megvettem az ernyő talpamat, ami azt jelenti, hogy már az eső sem tántorithat el attól, hogy dolgozzam...

A kép Viktringben készült, pénteken...

ebből következik, hogy szállást is találtam...

20 euró éjszakánként, reggeli nélkül, bár én ugy is fél hatkor lelélep és ilyenkor ugy sincs még konyha... a wc és a fürdő a folyosó végén... hogy is van ez az európa, balkán határvonal?

igazándiból nem kéne panaszkodnom mert anek kell , hogy örüljek, hogy találtam szállást...

azóta már a családot is ráusztitottam arra, hogy privátzimmereket keressenek nekem akár ismerős utján is...

mondanom sem kell apám tudott segiteni és mire itthon leltem magam és az emailjeimet is elolvashattam, márt várt a levél tőle a szállásadók listájával...

Brigi dekorációját is bemutatom itt amit próbálok eladni a piacon , de sajna még nem nagy hatékonysággal...

nem baj a gondolat termtő erejeével majd menni fog ez is...

hát ismét jó éjszakát mindenkinek, mert holnap Metrózom...

aki még nem tudná , az kicsit gondolkozzon és majd legközelebb meirom a megfejtést , már ha rákérdez vki egyáltalán...

azért azt hiszem én lepődnék meg a legjobban ezen!!! :)

munkába menet...

láttok valamit... na én se sokat!
ez a reggeli látkép amikor is fél 5 kor autózom Klagenfurt felé!
tudjátok, nem panaszkodom... dicsekszem!
6 ra K ban vagyok és megkeresem az új helyemet...
nem tul barátságos a fogadtatás, az őslakosok részéről, de azért lesz helyem... nem tul jó nem túl jó helyen, de azért az enyém...
megjelennek azok a piac felügyelők akiket már ismerek a benediktiner platzról.
ők azért egy kicsit helyre teszik a dolgokat de azért a helyemen maradok...
na ebben a bejegyzésben minden a HELY körül forog...
lehet, hogy rossz címet választottam, ... ami azért nem biztos mert tudvalevő, hogy soha nem szoktam tévedni... :) ennyi férfi sovinizmus még azt hiszem belefér...
a szomszédom, egy szlovén, hogy azért újfent ne csalódjak az emberekben, meghív reggelizni...
kapok tőle egy friss francia kenyeret és két kifliszerű zsemlét... nagyon jó, és főleg az emberség a fantasztikus... látjátok ezért vagyok én naiv, és átverhető, meg hasonlók , mert bízom az emberekben és azt hiszem sokszor be is jön...
na jó azért erről a Brigi tudna mesélni, de én akkor sem hagyom magam és ilyen maradok...
napsütéses idő... jó társaság...
kaptok is egy képet a standomról...

az első levelem a levegőváltozás után...

Kedves Barátaim, ismerőseim!

Most jutottam oda hogy le tudjak ülni és egy kis ceruzahegyezés és vacsora tálalás közben tudok egy kis időt lopni az első beszámolom megírásához…
Bár kicsit nagyképűsködöm, mert csak most kezdem és máris hívnak vacsorázni… muszáj ott lennem mert a három gyerekem tud alakítani az asztalnál apai szigor nélkül!

Szeptember 8. talán 6.
Itt ekkortól kezdődik az iskola. Mi előző péntekre próbáltuk meg időzíteni az indulásunkat a régi otthonunkból az új otthonunkba! A betervezett indulási időpontot még tartani is tudtuk, de a pénteki csúcsforgalom teljesen áthúzta a számításainkat….
6 óra körül tudtuk csak a szép fővárosunkat elhagyni, ja azóta átadták a M0 keleti szektort és így az élet is könnyebb lehet…
Az autópályán leszakadt a hőn „szeretett” C5 autónkról az alsó motortakaró borítás. Elég furcsa hangot adott 130nál ezért meg is kellett állnunk , iparost keresni, aki potom 1500 ft ki is segített minket a bajból, mert tudvalevő Viktor nem egy műszaki zseni, aki nekiáll az autópályán autót szerelni. Még jó hogy tudom, hogy hol kell a géptetőt felnyitni!
Talán a kocsi nem akar velünk jönni? Azóta sokat áll a mélygarázsban… Beleszerettem a villamosozásba. Este 10 re sikerült megérkeznünk a kalandos út után ami a továbbiakban eseménytelen volt.
Hétvégén a gyerekekkel kipróbáltuk azt hogy hogyan jutunk el az iskolájukba, milyen villamossal és mennyi idő alatt! 15 perc egyébként egy kis sétával egybekötve…
Mivel ez rendszeres mozgásnak számit be is tudtam az első sportnak amit elkezdek Ausztriában hogy formába hozzam magam a téli síeléshez. Fogytam is azóta 3, 4 kg-t. Talán írni is kellene egy könyvet arról hogy lehet fogyni, és akkor már a pénzkereseti lehetőséget nem is említem ami nem egy utolsó szempont!

A további események már összefolynak, de azért ha nem is kronológiailag hűen de szívesen beszámolok ezekről is.
Az első pár nap az iskolában csak 10 ig. tartott, legalábbis a kicsiknek. Barnabás egyből a mélyvízbe került egy olyan osztályban, ahol senki beszél és ért magyarul. Ettől függetlenül a mai napig is mosolygósan és teljesen boldogan jár és jön meg az iskolából.
A kicsik kaptak egy magyarul beszélő osztályfőnököt, aki a kezdeti nehézségeken átsegítette őket ( ez az első két nap volt) és attól kezdve ők is mosolyogva jönnek mennek az iskolába.
Rengeteg szakkör van, és úgy néz ki mindent meg is tanulnak az iskolában4
Mi le vagyunk tiltva, szó szerint a gyerekek német tanításáról mert szerintük sokkal jobb ha az iskolai környezetben , akár egy kicsit lassabban is de a „tiszta” németet hallják és beszélik!

A lakás fantasztikus es meg azt is megbocsátjuk neki hogy csak 110 m2. Majd mindenkinek
jut azért egy kis külön kuckó!
A lakáshoz tarozik egy mélygarázsos parkoló, ës egy pincerész ahová az összes bicikli
berakása után mar semmit nem tudok begyömöszölni...
A ház , mert egy emeletes ház 12 emeletén lakunk, mögött van egy hatalmas park futóutakkal tavakkal , röplabda pályával, gördeszkapályával, teniszpályával... amiből mi meg szinte semmit sem használtunk...
A gyerekek fáradtak az iskola után es az itthonlétet igénylik és a korai fekvésre (8 Órakor) is szükségük van ahhoz hogy másnap fel tudjanak ébredni.

Fantasztikusnak tartjuk az iskolai rendszert mert a gyerekeink a többiekkel együtt haladva, minden kis mozdulatukra, megnyilvánulásukra, rajzaikra, apróbb nagyobb dicsértet kapnak és ezáltal az önbizalmuk a fellegekben jár!

tudom már... rájöttem hogy érzem magam...
mint 18 talán 19 éves koromban, amikor apámék trabanjtjával elkezdtem a Pávichék szörállatait árulni...
rég volt, talán igaz se volt...
igazándiból azért ültem le irni, mert rájöttem, hogy ez az én életem..., a kereskedelem, amikor is eladom (?), nem is eladom, hanem kiszolgálom a vásárlókat...
szóval a kocsit bepakoltam, leülök vacsorázni és megyek szunyálni, mert korán lesz a reggel 4 óra...

csütörtöki piac

hajrá...
összejött egy hétköznapi meló is.
milyen furcsa, ahogy az elöbb olvastam egy másik blogot, arról irnak hogy milyen jó a pihenésre készülni...
én meg a munkát hajszolom most nagyon.
de ez van, és még sikerélményem is van vele...
szóval Klagenfurt... csütörtök hajnalban kell ott lennem, 6 óra 30-kor...
na jó az nem olyan hajnal de tölünk 130 km re va és nekem el kell indulnom már fél ötkor...
kicsit sajnáltatom magam de azért nagyon várom...
most erőt kell gyüjtenem, hogy a kocsit összepakoljam.
az eddigiekkel elnetétben , fogalmam sincs hogy mit és hogy fogok ott csinálni megérkezéskor... na jó azért elképzelésem van , de olyan furcsa érzés, talán bizonytalanságnak hivnám???
bár tudom hogy jó lesz...
itt fogok árulni...